Hajnal

Mikor nem is oly régen egy vigasztalanul sötétnek tetsző éjszakán, nem sokkal virradat előtt megalapítottuk az Orion Kört és nem sokkal utána, megihletve társaságunk alapításának körülményeitől, Hajnal című újságunkat, melyet az olvasó első alkalommal tarthat a kezében, még csak valószínű volt, de korántsem biztos, hogy Cironiának az országgyűlési választásokon 1878 után újra kezébe kerül a történelem ostora. Nagy időkön vagyunk túl, ezt senki sem vonhatja kétségbe. Függetlenségünk elnyerése, és az ezzel párhuzamosan zajló forradalom megmozgatta az egész világot. A haladó internacionalizmus mindennemű képviselői, legyenek akár Marx, akár Bakunyin követői, felkapták fejüket és szigetországunk felé emelték tekintetüket, hiszen Párizs kommünárjainak bukása után nem sokkal kimondhatjuk, hogy Cironiában is felkeltek a nincstelenek, kihasználva a forradalmi atmosphérát és attól fellelkesülve fegyvert ragadtak. Nem volt oly régen, emlékezhetünk még a Vörös Zászlóaljak és a Honvédő Cironita Liga konfliktusára, a gyárfoglalásokra, az Ideiglenes Államtanács feszültségeire.
A forradalom azonban véget ért, és annak legradikálisabb, alkalmazkodásra képtelen figurái, így a népi felkelők, anarchisták, szindikalisták és egyenlősítők az alkotmányosság kiépülésének során elhervadtak. Megmaradtak azonban az alkalmazkodni képes kommunisták.

Miért fontos most ez?

Azért, mert a Kommunista Párt az Egyesült Forradalmi Szövetség megszűnése és a hírhedt Héphaisztion Európába való távozása után már vitathatatlanul ők kerültek politikai mértékünk balszélére. Azzal, hogy a szociális-demokraták magukat ma már a sokatmondó és conformista Mérsékelt Republikánus Párt néven hivatkoznak, ez a kívülállás még inkább erősödött. Egy szó, vagy ezer: a kommunisták a többi radikálissal szemben megmaradtak. Most pedig megnyerték a választásokat, és bár nem tudtak egyedüli, egyszínű és teljesen vörös kormányt alapítani, pozícióik pedig nem erősek, mégis úgy érezhetik, és úgy érezhetjük teljes joggal mi is:
Ismét Cironia kezében a történelem ostora.

Azonban az ostor éppúgy lehet alantas szerszám is, mint a lehetőség és a hatalom kifejező eszköze, ezt ne feledjük. A kommunistáktól egyik oldal a mérséklődést várja el, másik ezt árulásnak tekintené. És talán jegyezzük ezt meg: okkal.

Maga Marx mondja, hogy a fennálló társadalmi rend csak a forradalom mindent levegőbe repítő és minden bálványt ledöntő forgatagában rombolható le, továbbá explicite megjegyzi, hogy ez a rombolás szükséges a kommunizmus felépítéséhez. Amennyiben a Ciron Kommunista Párt alkalmazkodik a burzsoá alkotmányosság és parlamentarizmus szabályaihoz, amennyiben mérséklődik (márpedig jegyezze szavaink mindenki, mérséklődni fog, hiszen megadott parlamentáris kereteiben mást nem tehet), megszűnik a proletariátus forradalmi képviselőjévé lenni, és onnantól kezdve volt demokratikus szocialista pártunk, a Leo Sztavrosz generális által vezetett SZDPP helyértékét fogja betölteni.
Cironia kezében a történelem ostora, de ez az ostor jelenlegi keretei között csupán csak rombolni tud, építeni semmiképpen sem, hiszen vagy a revizionisták és reakciósok érdekeit szolgálja majd ki, vagy forradalom nélkül próbál meg forradalmat létrehozni; ennek lehetőségei pedig meglehetősen sivárak.
A jövőbe bízva tekintsünk, és reméljük őszintén, hogy a kommunisták miránk cáfolnak majd.

A középkor vége, avagy a cironiai társadalom formálódása címmel tartott előadást Amadeus Tellur az Orion Kör gyűlésén Sironban, a London Kávéházban. Beszédének alapját a függetlenedés és a forradalom idején írt könyve, az 1878-as Társadalmunk változásairól adta, mivel újra aktuálisnak érezte annak témáját.
Alább az előadás fontosabb részleteit közöljük.

„Témánk tehát nem más, mint a középkor vége hazánkban, Cironiában. Néhányan erre tán felkaphatják a fejüket. Higgyék el, én is mérlegeltem, és okkal választottam ezt előadásom témájául. Ezzel arra szerettem volna felhívni a tisztelt publicum figyelmét, hogy ne tápláljon illúziókat: a középkor vége ugyanis nem az ars novával és a reneszánsszal érkezett el, nem Cromwell ágyúival és a vasbordájúakkal, de még csak nem is a nagy francia forradalommal vagy az ipar revolúciójával. Ezek persze mind-mind szegek voltak a középkor és a feudalizmus koporsójában, de nem vethettek annak egy csapásra és véget, és mostanra érkeztünk el arra a pontra, hogy a középkor múlandóságának minden maradi képviselője kellemetlen minoritásban találja magát az új idők erőihez képest. Ennek persze örvendezik mindenki, ki haladó gondolkodónak vallhatja magát, a szindikalistáktól a republikánusokig, azonban csupán azért, mert a monarchizmus a múlt kísérteteként van jelen ma az ország politikájában, még nem szabad nekünk, a haladás híveinek elbízni magunkat. Nem szabad, mert minél inkább maguk alá gyűrik a progresszió vas fogaskerekei és dicső vihara a maradiakat, ők a prés alatt annál erőszakosabbak lesznek. Az, hogy a kevesek uralmát a sokak uralma váltja fel, számukra felfoghatatlan változás, a haladásra törekvő gondolat pedig egyenesen szakrilégium. Mivel a letűnő, haláltusáját éppen ezekben a pillanatokban vívó középkor utolsó örökösei, az eszmei vérvonal utolsó sarjai a létükért folytatják és a küzdelmet, ezért talán veszélyesebbek lehetnek a világra nézve, mint valaha.”

„Európában átalakulóban van a polgári társadalom, és minálunk is, azonban mindezt úgy, hogy hazánkban még a feudalizmus egyes maradványai is fellelhetők, ez a torlódása a társadalomnak pedig beláthatatlan katasztrófákat idézhet elő a jövőben. Miért? A válasz egyszerű: Cironia, melynek vezető értelmisége együtt lélegzik és szuszog és gondolkodik Európa, Észak-Amerika és a világ többi vezető értelmiségével, minden szempontból időszerűtlen ország lesz, ahol az intelligencia és a forradalmi osztályok eszmei fejlődése olyannyira előrébb jár aktuális fejlettségünknél, hogy az általunk ismert liberális-konzervatív dichotómia felbomlik, és többfrontos politikai küzdés alakul ki. Mert egyfelől aktivizmusra szánja el magát a forradalmi ereje a társadalomnak, másfelől ott van a klasszikus polgárság, mely szemben áll a forradalmi fejlődéssel és a konzervatív maradisággal is, és végül ott vannak a középkor utolsó bástyái… ilyen helyzetben a békés demokratizálódás útja nehéz és sérülékeny, a forradalom az időszerűtlenség miatt nem kívánatos, a reakció pedig létéért küzdve és látva céljainak lehetetlenségét, erőszakossá válhat.”

„A legfontosabb tanulság pedig, melyet mindebből levonhatunk, nem más, mint az, hogy az egészséges társadalmi fejlődés érdekében minél hamarabb el kell törölni a középkornak még az írmagját is, mindenestül le kell rombolni a régi világot és annak mind anyagi, mind szellemi örökségét, mert a társadalmi kataklizma csakis így kerülhető el.”

Mi, az Orion Kör tagjai, hallván, hogy a Konzervatív Nemzetvédő Front demonstratiót szervez, melynek célja nem más, mint a haladó gondolat támadása és a régi rend visszakövetelése, úgy döntöttünk, mi is utcára hívjuk Siron progressiv polgárait, értelmiségét és munkásságát, hogy megmutassuk, mi a rövidesen eljövő új század hajnala előtti éjszakán temetni szándékozunk a középkort és nem dicsérni! Nem hagyhatjuk, hogy Siron, a cironiai haladás egyik fő jelképe, mindenkori forradalmaink központja a maradiság lakomájának és a haladás-ellenesség carneváljának legyen színtere. Le hát az utcára, ki hát a térre, vonuljunk fel szemben a konzervatívokkal és mutassuk meg, hogy bár a kormánynak hívei nem vagyunk, feltétlen és sírig tartó hitünk gyökerezik a progressióban s az emberi nem felszabadulásában!

Az ellen-demonstratión az Orion Kör jeles alakja, Amadeus Tellur professzor fog beszédet tartani.

Miután a Képviselőház épületébe az Orion Kör Tellur eredeti szándékaival szemben nem tudott bejutni, a rendőrökkel való egyezkedés után végül is elvonultak az események gyújtópontjától. A városban több helyütt is konfliktus alakult ki, így az a döntés született, hogy az Orion Kör koncentráljon inkább ezen kisebb összetűzésekre és ezek kapcsán fejtse ki tevékenységét. Amadeus Tellur vezetésével a Kör elvonult a főtérről és a Sironi Egyetem főépülete felé vette az irányt, ahol azzal szembesültek, hogy épp kommunista hallgatók és az egyetem oktatói között zajlik kisebb összetűzés. Amadeus Tellur és a fegyverrel rendelkező Orion Kör jelenléte csendet eredményezett, mire Tellur bejelentette, hogy az egyetem ideiglenesen az Orion Kör fő támaszpontjává lesz, amíg a helyzet nem tisztázódik. Ez persze némi ellenállást váltott ki, de a rögtön kialakuló szóváltás és vita során végső soron a diákság, amint meghallotta a Kör által hozott, frissebb híreket, eltántorodott a további ellenállástól, az egyetem vezetőségével pedig sikerült rögtönzött szavazás útján eldönteni, hogy az egyébként megbecsült Tellur az egyetemen rendezze be az Orion Kör központját. A kék-vörös zászlót kitűzték a cironita zászló mellé a homlokzaton, Tellur pedig az Orion Kör prominenseivel együtt elfoglalta az egyetem épületét. Beszédében, amit nem sokkal ezután tartott, kitért arra, hogy az állapot ideiglenes, és, hogy aki akar, szabadon elmehet, mind a professzorok, mind a hallgatók közül. A kommunista diákok egy része távozott, a Képviselőház felé menni látták őket, míg az oktatók ( bár néhányan közülük nemtetszésüknek hangot adva) nagyrészt maradtak.

A népi szabadság védőbástyája, ily mód definiálja magát a puccskísérlet és az annak nyomán kialakuló insugerncia közepette az Orion Kör. Miután a Kör a Sironi Egyetemet elfoglalta és Amadeus Tellur tanácsai és intései szerint működve ott berendezkedett, kiadta kiáltványát, melyet az egyetemen és a környező utcákon, városrészekben terjesztenek ebben a pillanatban is. Tellurnak feltett szándéka, hogy az Orion Kör segítségével a rendkívüli helyzet közepette a reakcióval összefonódó republikánus akarat, a bonapartista Lendorosz követői, és a mohamedán szakadárok ellenében a sérülékeny néphatalom s szabadság eszményének zászlaját tartsa magasra. Ennek megfelelően, hogy hangunk jobban hallassék, az Orion Kör azóta megsokasodott tagsága (többek között az egyetemen maradó diákok s az ifjabb professzorok csatlakozásával) az egyetem mellett a környező városrész egy részét is ellenőrzés alatt tartja, a rendőrséggel hol együttműködve, hol őket az általunk ellenőrzött területekre be nem engedve. Több lakás ablakában, postahivatalokon leng már a vörös-kék, a sokak által a rajta lévő szavak miatt libertásnak becézett zászló. Tellur a rendőrséggel való kisebb konfliktusokkal kapcsolatban azt mondta, az Orion Kör nem keresi a harcot senkivel, főképp a legitim polgári erők rendőrségével nem, nyitott az együttműködésre, ám az általa már ellenőrzött területekre nem engedi be a karhatalmi erőket amíg az insurgencia véget nem ér.