|
|
Post by Amadeus Tellur on Jan 25, 2016 21:53:02 GMT
 A New York-i cironita politikai emigráció lapja, főszerkesztője Amadeus Tellur, alapítva 1886. márciusában, az exodust követően. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Jan 29, 2016 22:11:35 GMT
Conclusio a cironiai eseményekről
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.”Megjártuk a nagy utat, és itt vagyunk most, maroknyian, szabadságpárti cironiták, akik csak a végzetet látták jönni és a teljes összeomlást, ezért nem választhattak mást, mint hogy oda menjenek, ahol szabadban és békében szárnyalhat a gondolat, és nem vadásznak az emberre. Mit mondhatunk el a cironiai helyzet tanulságaképp most, hogy az általános insurgencia véget ért? A felkelést népellenes, anti-parlamentáris erők kezdték, s paradox módon, népellenes erők fejezték azt be. A puccsista Lendorosz tette felrázta a külföldi szocialistákat is, és az Internacionálé bukása után néhányak örömmel, mások csalódottan kapták fel fejüket a blanquista ÁVH-vezér tevékenységére. Kétségtelen, hogy Lendorosz minden tekintetben alávaló, meghaladott ember, ki a kétezer évvel ezelőtti keleti rabszolgatartó imperátorok logikáját alkalmazta. Tette alávaló volt eszmei és erkölcsi tekintetben, hiszen szembement mind a három éve elhunyt Marx, mind a lassalleánus Bernstein direktíváival, s alávaló volt gyakorlati szempontból is, hiszen a cironiai helyzet teljes figyelmen kívül hagyása, a rossz idő, s a rossz alkalom megválasztása eleve kudarcra ítélte a kísérletet, mely lehetett volna akár vértelen hatalomátvétel is, helyette azonban szinte polgárháborúba taszajtotta az országot. A felkelés hamar általánossá vált, s kialakult egy másik frontja, a hazai mozlim közösség extremistái által kirobbantott fitna. S közben persze mi sem tétlenkedtünk. Az első hírek hallatán az Orion Kör felesküdött a honi szabadság és a 78’-as vívmányok megőrzésére, a népfelség őrtornyaként pedig magának a népfelség túlélésének biztosítására. Mi rövidesen elfoglaltuk a Sironi Egyetemet, s igyekeztünk tartani Kelet-Siront, hogy legalább az ország e kis szeglete megmaradjon a demokrácia utolsó hídfőállásaként. Közben vidéken talán még erősebb harcok zajlottak, mint a fővárosban és a puccsista erők is folyamatos küzdelmet vállaltak a reakciós erőkkel, miközben a barbár félhold fenyegető árnyéka vetült már a déli részekre… S ezen a ponton a már oly rég óta a forradalmi elvek ellen dolgozó, valaha szociáldemokrata pártot vezető, mára már jobboldali republikánussá vált Leo Sztavrosz, ez a mai idők Aleksandrus királya, szövetséget kötött a kommunistákat, de általában véve a szabad és haladó gondolatot gyűlölő konzervatív reakcióval. Sőt, mi több: de facto a reakció embereinek kezébe adta az insurgencia leverését. Persze ő maga sem volt rest. A mi Leo Sztavroszunk nem szégyellős, mosakodós Pilátus, hanem valósággal az erőből fakadó politizálás faltörő kosa: cenzúraminisztériumot alapított és erős kézzel valódi diktatúrát vezetett be, még ha ezt csak ideiglenes megfontolással is tette. Közben persze dübörgött és dübörög ma, ebben a pillanatban is a reakció bosszúja. Megtorolván sérelmeiket és elszenvedett politikai megaláztatásaikat, deklarálták, hogy nem számíthat kegyelemre senki, ki a republikánusoktól balra áll, és így ítélethozataluk nem csak a puccsistákra, de minden bizonnyal a puccsban részt nem vevő kommunistákra és anarchistákra is kiterjed. Minő lajstroma a köztársaság nevében, de annak ellenében elkövetett bűnöknek! S még nem teljes. Hiszen nem említettük még a Cironia földjére érkező német hadakat, idegen, homályos szándékú hadakat, melyekre nemhogy a cironita nép, de a csonka vezetői clique szintjére vált parlament sem adta meg felhatalmazását, hanem maga Sztavrosz, s Moltke külön ki is emelte közleményében, hogy ők, német megszállók, Cironia Oroszlánjának kérésére trappolnak a cironita földön s a szuverén ciron jogon… Persze Sztavroszt nem ítélhetjük meg egyoldalúan. Nehéz helyzet érte őt, mint az állam első emberét. Tette, amiről úgy érezte, kötelessége. Cenzúrarendeletének felfüggesztését már be is jelentette, s úgy tűnik, kész tárgyalni a mozlim separatistákkal is. S már meg is jelentek a hangok frissen kiköltözött emigrációnk körében, elsősorban hozzám közel állók hangjai: menjünk haza, mondják. Az elnök kegyelmet adott, s úgy tűnik, minden visszaáll a felkelés előtti állapotba. Talán tévedtünk, Amadeus. Az én válaszom márpedig az, hogy a függetlenség és a forradalom szellemének leépítése nem a vörös felkelés alatt mutatkozott meg először, még ha álarcát itt is dobta le a publikum előtt elsőként. Higgyünk a visszahelyezett álarcnak? Higgyük el, hogy egy kegyelmi rendelet miatt minden megváltozik majd? Hogy a reakció bosszúja kordában lészen tartva? Hogy a vidéken garázdálkodó reakciós hordák lincselései semmissé válnak? És ne feledjük, hogy mi, az emigráció vezetői nem csak a volt Orion Kör tagjaiért és Cironiában maradt, a harcot felvállaló barátainkért tartozunk felelősséggel, hanem immáron azokért is, kik számkivetettnek érezvén magukat, bosszútól tartva hagyták el a hazát. Számosan vannak pedig, és minél több időt töltök köreikben, annál inkább azt látom, hogy ők is csupán a népért tenni akaró emberek, kik hirtelenjében találták magukat a dühödt reakció akasztófáinak árnyékában. A CKP megszűnt, az Orion Kör feloszlott, a Cironiában maradó Igazság Polgárai érthető okokból feladták a harcot, megtörve szétszéledtek, s hajdani jó barátom, a mindig heves vérmérsékletű, s a káoszban otthont lelő, vad lelkű Herüsziasz pedig önkezével vetett véget életének, s ahogyan olvastam, nem csak ő, de az Igazság Polgárainak többi vezetője is. Ismertem őket, mind forrófejű, fiatal, tapasztalatlan, de kiváló emberek voltak. Az ő elhallgatásukkal, s végső csendjükkel a cironiai baloldal, s a haladó-forradalmi cironita gondolat mára már csak az e metropoliszba szakadt kis emigrációból áll, mely maga is elveszítette formális egységét, s csak a szabadságvágy, a tenni akarás, s a közös veszteség köti össze. Jegyezzék meg azonban e szavakat: mi mind visszatérünk majd. Vissza fog térni a hajdani Orion Kör magja, visszatérnek majd az elüldözött baloldaliak és a hont a hazában már nem lelő haladó gondolkodók is. De ha visszatérünk mi mind, nem kegyelmes hívó szóra tesszük ezt; nem kérünk az elnök kegyelméből. Nem kérünk belőle, mert semmilyen elszámolással nem tartozunk Leo Sztavrosz felé. Csakis a cironita népnek tartozunk, és mikor majd visszatérünk, azt saját akaratunkból, a megfelelő pillanatot meglátva tesszük majd meg. És nem üres kézzel jövünk, hanem zászlókat a magasba tartva, a clandestinité, a száműzöttség, és a tenni akaró erő zászlait. És akkor készüljön fel a reakció, s minden olyan erő, mely a reakcióval lepaktál, mert ha mi visszatérünk, olyan politikai erő leszünk, mellyel számolni kell, s mely nem hagyja veszni a népfelséget még egyszer. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Mar 20, 2016 20:53:13 GMT
Vidd a hírt: megalakult a Hazatérés Bizottság!
A ciron emigráció meglehetősen régen adott magáról hírt, ez való és igaz, és ez a mi sarunk. Van azonban magyarázat: az emigráció kiépítette New Yorkban Kis-Cironiát, helyi, amerikai értelmiségiekkel és gondolkodókkal kötöttünk barátságot, szellemi szövetséget, bejártuk az Amerikai Egyesült Államokat keresztül-kasul, amennyire lehetőségünk volt rá. Először megalapítottuk az általunk először csupán bérelt, majd helyi, ügyünket felkaroló támogatóink segítségével megvásárolt épületben az Amerikai Ciron Házat, mely gyülekező helyünkül és menedékünkül szolgált. Megéltük az 1886. évi májusi munkástüntetéseket és utána az anarchisták perét, figyelemmel kísértük a polgári szabadelvű és a munkásmozgalmi sajtót és szellemi életet. Mindent összevetve, a magunk létének kiépítésével voltunk elfoglalva, s azzal, hogy ideiglenes hazánk jobban megismerjük. Közben azért valódi hazánkról, Cironiáról sem feledkeztünk meg, s mindig izgalommal eltelve, várakozva kezdtünk bele az olvasásba, ha valamely lap országunkról cikkezett, vagy ha a honi lapok valamely példánya eljutott hozzánk ilyen-olyan úton-módon. Most, hogy az elnökválasztási kampány zajlik, úgy éreztük, ildomos, ha egyre inkább hazánkra vetjük szemünket, hiszen nagyban függhet Cironia sorsa attól, hogy milyen köztársasági elnök fog majd a reakciós kormány mellé kerülni. Ha a nemesi világot visszavágyó, de magát demokratának valló Yorgos nyer, nem tudjuk, mire számíthatunk, hiszen bár jobboldali ő is, nem biztos, hogy mindenben a KNF barátja. Egy azonban bizonyos: a dolgozó tömegeknek, a proletariátusnak és a parasztságnak a sorsa őalatta egészen biztosan nem fordul jobbra. Ha a nem is oly rég még Cironia Oroszlánjaként emlegetett Leo Sztavrosz ismét elnök lesz, akkor minden valószínűség szerint folytatja majd a német realpolitik cironiai megvalósítását. És bár nem feledhetjük soha, miképpen paktált le Sztavrosz a jobboldallal, és miképp vált szociáldemokratából republikánussá, számításba kell vennünk, hogy ő, főleg, ha a jobb, és nem a baloldallal kerül szembe, még mindig inkább hajlik a munkásság sorsának jobbítása felé. Annak érdekében, hogy a honi helyzetre jobban ügyelhessünk, és saját közösségünk is szorosabbra fűzzük, megalapítottuk a Hazatérés Bizottságot. E bizottság neve nem csupán szimbolikus. Nem csupán olyasmi, mint zsidó testvéreink „jövőre Jeruzsálemben!” felkiáltása. Lehetséges ugyanis, hogy úgy alakul Cironia sorsa, hogy nem csak haza lehet, de haza is kell térnünk. A szabadság üdvözletével; Amadeus Tellur
A Hazatérés Bizottság elnöke. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Mar 21, 2016 16:00:35 GMT
Megjelent: A testvériség társadalma.
Amadeus Tellur kiadta minden bizonnyal fő művét, mely élete eddigi munkásmozgalmi és általában véve szellemi munkásságát összefoglalja. A testvériség társadalma című munka két nyelven jelent meg; a ciron nyelvű kiadást az Hauser&Cariolos Kiadó publikálta, az angol változat, mely szintén a szerző műve, pedig a New York Cironian Press gondozásában jelent meg, A Society Of Brotherhood címmel. Tellur, mint azt már megszokhattuk, szabadgondolkodó. Az volt, mikor Nietzschével folytatott hosszú vitákat európai útja során, az volt, mikor 1878-ban az Egyesült Forradalmi Szövetséghez csatlakozott, az volt az Orion Kör alatt, és az most is, a Hazatérés Bizottság választott elnökeként. Szabadgondolkodó, értékeit és erkölcsét tekintve azonban elkötelezett az elnyomottak iránt, ráadásul intellectualis érdeklődése egyre inkább a munkásmozgalom felé tolódott az utóbbi időkben. A testvériség társadalma nagyszabású vízió. Első fejezetében Tellur a haladó gondolat és a munkásosztály harcának történetét mutatja be, az utópistáktól kezdve egészen a közelmúlt szimbolikus eseményéig; az 1886. évi amerikai munkás-tüntetésekig. Különösen nagy figyelmet fordít Marxra, akit magasztal, ugyanakkor kritikával is illet: „Ma már talán kijelenthetjük, hogy Marx a század nagy gondolkodóinak pantheonjában méltó helyet harcolt ki magának. E polihisztor, a gazdaságtan, a filozófia, és a politika tudományának nagy embere nemcsak a szellem, de a proletariátus és minden kisemmizett ember gigásza, egyes hibái ellenére is. Aki ma a haladó gondolatot képviseli, mindenképp Marx tanaira épít, szociál-republikánusoktól kezdve a bakunyinista anarchistákig.”Ezután Tellur szót ejt az általa bevezetett új fogalomról, a „munkás-renaissance”-ról is. Az első Internacionálé időszakát nevezi így első sorban, mely alatt kiépült a nemzetközi proletariátus politikai képviselete, együttműködése, ami Tellur értelmezése szerint a legfontosabb: öntudata. Az öntudat kapcsán tér át a mű egyik legfontosabb tételére, a pedagógiára: „Ma a marxisták körében a kérdés sok esetben az: reform, vagy forradalom? Az egyik fiatal, de kitűnő értelmező, Karl Johann Kautsky, ki Londonban él, kitart a forradalom elmélete mellett, de ma már sok lassalleánus elveket követő szociáldemokrata szerint ez nem szükséges. Mi azt mondjuk; megkockáztatva ezzel az eretnekség vádját: önmagában forradalom és reform sem ér semmit pedagógia nélkül. Hiszen gondoljunk csak az elsőző század nagy eszmeáramára, a felvilágosodásra. Nem lett volna oly hatásos pusztán felülről irányított reformok, vagy nagy forradalmak útján; az új eszmék terjedéséhez fáradhatatlan oktatásra, pedagógiára volt szükség. Jussanak eszünkbe a nagy enciklopédisták, Diderot, Voltaire, Rousseau… A mostani század felvilágosodása a munkás-felvilágosodás, a szocializmus; kiteljesedéséhez azonban csakis a pedagógia vezethet, szocialista pedagógia és fáradhatatlan szocialista agitáció.”Ezek után, az elvonttól a konkrétabb tervek felé haladva, melyek már leginkább Cironiára vonatkoznak, újabb fogalmat teremt: mégpedig a social-konföderalizmusét. Ebben konkrét terveit fejti ki, miszerint a szocializmusnak szüksége van államra, ám a szocialista államnak szabad konföderációk szövetségéből kell létrejönnie. Tellur szerint ennek alapja a munkás-önigazgatás, a helyi önkormányzatok, a parlamentáris rendszer, és egy erős, szocialista-konföderatív elveken alapuló alkotmány lenne. Az utolsó fejezetben és az epilógban Tellur optimista nézeteit fejti ki: „Marx, azzal, hogy megalkotta rendszerét és tanát, erőteljest lendített a haladás vaskerekén. E nagy lendülettel a kerék évtizedekig szántja még fel az eleddig elhanyagolt földeket; a mi feladatunk, hogy e haladás mellett őrt álljunk, és biztosítsuk, legyünk bár reformisták, revolucionerek, vagy, mint mi magunk, a volt Orion Kör magja, a Hazatérés Bizottságának tagjai vagyunk: a pedagógia hívei és hű gyakorlói. A testvériség társadalmának eljövetele nem utópiát, nem eszkhatont jelent, sőt, épp ellenkezőleg: az emberi hajnal és ébredés szempontjából az arkhét." |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Apr 10, 2016 18:40:30 GMT
Haza!
Végső soron eljutott hozzánk is, New York városába a hír, hogy az elnökválasztást Leo Sztavrosz nyerte. Mit jelent mindez, és mit jelent ez számunkra? Először is azt, hogy nem jutott hatalomra a jobboldal és vele a maradiság, ennek pedig örülnünk kell. Republikánus elnöke lett az országnak, ez pedig jó időre ismét eltünteti Cironia Köztársaságának egéről a monarchia és az ancien régime visszatérésének rémképeit. Nem lehetünk ugyanakkor boldogok továbbra sem, és nem jelenti ez még azt, hogy a ciron nép számra itt lenne Kánaán; sőt, óvakodnunk kell, talán jobban, mint ezelőtt. Hiszen, mint azt már korábban említettük, Sztavrosz előtt nem Carnot, vagy Beaurepaire, és főként nem Babeuf a politikai példaképe, hanem egy eszmény, ami még csak nem is a republikanizmus vagy szocializmus, hanem a deutsche realpolitik. Természetesen emellett elnökünk secularis beállítottságú: bizonyos, hogy ő sem megy Canossába soha, és az is, hogy előbb áll ki munkásérdekekért, mint y előbb áll ki munkásérdekekért, mint Yorgos tenné. Fel kell tennünk azonban a kérdést: valóban nyugodtak lehetünk, mi, a haladó eszmék képviselői? E kérdésre csakis nemlegesen válaszolhatunk. Sztavrosz sosem lesz király és sosem fog királyt játszani, de hatalma végeláthatatlannak tűnik, épp ezért veszélyes! A zsarnokságnak még az írmagját, a lehetőségét is ki kell irtani. Sztavroszról pedig tudhatjuk, hogy bár visszafogott, de rendelkezik tyrannusi vonásokkal is. Ráadásul bármikor képes szövetkezni az ellenséggel - ahogy ő mondta, a „nemzet érdekében”, ahogyan tette ezt az 1886. évi Lendorosz coup d’état idején is, hiszen kéz a kézben verte le az insurgenciát a munkásvért akaró konzervatívokkal. A tisztesség nevében persze meg kell jegyeznünk, hogy röviddel az események után sokak számára amnesztiát hirdetett, mi azonban, akikre a félreértések, német csizmák, konzervatív fegyveresek és mozlim milicisták zajában vadásztak, ezt nem tekintjük elégnek. A makacsság, a forrófejűség pedig sokakat, akikre azelőtt testvérként tekintettünk, mártírrá tett: nagy, többre érdemes szellemek, Herüsziasz! Emlékeiket nem feledjük. Immáron eldöntetett. Éjszakába nyúló tanácskozás után a Hazatérés Bizottság szavazás útján úgy döntött, hogy amennyiben a szélesebb (s érkezésünk óta egyre szélesedő) emigráció is egyetért; visszatérünk szülőhazánkba, Cironiába. Tesszük pedig ezt azért, mert alkalmasnak látjuk az időt. Alkalmasnak, hiszen fegyverrel biztosan nem támadnak ránk, ebben megnyugodhatunk, pro secundo viszont azzal, hogy a Mérsékelt Republikánus Párt végleg feladta az elnyomott osztályok, a down-trodden képviseletét, és a burgeoisie oldalára állt, nekünk kell vinnünk majd a fáklyát. Ezt a feladatot pedig mi készséggel elvállaljuk, és ha a nép is úgy akarja, erélyesen fogjuk végezni e feladatot. Cironia: hazatérünk! |
|
|
|
Post by wikijinizhe on Apr 17, 2019 10:23:51 GMT
|
|
|
|
Post by Lesgant on Aug 31, 2019 18:48:23 GMT
Finasteride Permixon Propecia <a href=http://cialiprice.com>cialis 5mg</a> Generic Lasix Buy
|
|
|
|
Post by ostmibuq on Oct 16, 2019 11:42:45 GMT
|
|
|
|
Post by akogikilumief on Oct 16, 2019 20:49:00 GMT
|
|
|
|
Post by orilaficijzi on Oct 16, 2019 22:12:49 GMT
|
|
|
|
Post by bsofxItasp on Mar 19, 2020 13:55:53 GMT
viagra 100mg buy viagra <a href="https://www.neptune-marina.com/properties/ #">buy viagra </a> viagra 100mg buy viagra viagra 100mg cheap viagra <a href=http://yugems.ru>buy viagra </a> buy viagra generic viagra |
|
