|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 23, 2015 18:21:34 GMT
Baloldali lap, alapítva 1878-ban, főszerkesztő: Valerion Bardega. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 23, 2015 22:00:26 GMT
A Népújság ezennel kiadja az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének tíz pontos kiáltványát, mely a szabad emberek föllázadását irányozza elő. Hol sok az úr, ott szabadság nincsen. Hol sok a gazdag, ott még több a szegény. Hol sok a pompa, dologtalan az ember, hol sok a múlt, szegény ott a jelen. Hol sok a tudatlan, ott legtöbb a zsarnok, hol sok a farizeus, ott a legritkább az emberszeretet! 1. Jelszavunk s elsődleges elvünk; jogot a népnek! Általános és egyenlő választójogot Cironia minden polgárának! 2. A Ciron Népi Köztársaság kikiáltása, melyben az ész, a jog, s a kölcsönös segítség szociálista elvei uralkodnak az elnyomás, az erőknek engedett szabad verseny ellenében. 3. A termelésben becsületet, szorgalmat, munkás-irányítást. Úgy a földeken, mint a gyárakban, üzemekben. A burzsoáziára nincs szüksége a világ ébredő proletárjainak - maguk is tudják szabályozni önmagukat és tudnak élni erejükkel. 4. Burzsoá hadsereg nem kell. Szabad honvédő brigádok s zászlóaljak kellenek, melyek elvből, nem pedig virtusból vagy haszonért védik a nép honát, s terjesztik eszménket fegyvereikkel - egy világforradalomért! 5. A népnyúzó egyháztól minden jogot, mellyel a népet sanyargathatja, meg kell tagadni. Eleget ültek nyakunkon török imámok s cironita metropoliták. 6. Földet a parasztságnak, földet annak a munkásnak, ki azt megműveli! 7. Teljes sajtó- és véleményszabadságot, egyenlőséget! 8. Szabad szakszervezeteket, munkástanácsokat! Szabad és világi, materialista oktatást és kultúrát! 9. A népnek szent joga föllázadni, amennyiben urai elnyomják, ugyanakkor helyzetük megrendült. Ilyen pillanat érkezett el ma is Cironiában: épp ezért minden népi szervezkedés mellé mi, egyenlősítők bátran kiállunk! 10. Kenyeret az éhezőnek, szabadságot, munkát, egyenlőséget, testvériséget a keményen dolgozó nép fiainak és leányainak! Legyen vége a zsarnokságnak. Helyébe lépjen: emberség, népjog, s egyetértés. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 24, 2015 16:35:05 GMT
A Vörös Zászlóaljak Zászlót bontott az ipari- és agrár-proletaritáus önvédelmi szervezete, a Vörös Zászlóaljak Szabad Szövetsége. A Zászlóaljak legfőbb szervezője és generálisa Aetios Ikaros Yunta elvtárs, ki vasakarattal és kitartással fáradozott azért, hogy a mai napon a teljes állomány megmutathassa magát az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének "fővárosában", a baloldal citadellájában, Arsanában. Ezért volt, hogy ki a mai napon a kora esti órákban korzózással töltötte idejét, vagy a főtéren akadt dolga, összetalálkozhatott vöröslő ingű, büszke vitézeivel a munkás-paraszt egyenlősítői és szociálista mozgalomnak. A Vörös Zászlóaljak szervezése egyúttal az egész országban elkezdődött. Agitátoraink, elv- és harcostársaink a legeldugottabb falvakba is el fognak idővel jutni, és viszik magukkal a felvilágosodott szociális eszméket, melyek a jövő fáklyalángját hordozzák. A társadalom viharban fog átalakulni, s ez a pillanat már nincs messze, reszkessen hát az, ki utunkba áll! De mit is akarnak a Vörös Zászlóaljak? A szabad szövetségben élő és harcoló elvtársaink célja az elnyomott, forradalmi osztályok, és a nacionálisták által gyűlölt cironiai török proletárok önvédelmének megszervezése a reakció erőszakos törekvéseivel szemben. Mert mi nem szégyelljük; nekünk egy török munkás sokkal inkább testvérünk, mint egy cironiai úr - mert sorstársunk a nyomorban és kizsákmányoltságban. A Zászlóaljaknak továbbá eltökélt célja, hogy azt a munkát, mely a függetlenség elnyerésével kezdődött, folytassa. Hazánkban lezajlott a polgárok csendes forradalma, itt az ideje hát annak, hogy hallassa a hangját a forradalmi munkásosztály és parasztság, a revolucioner intelligencia és a haladó gondolkodású polgár. Lobogjon deli szélben fényesen, magasra a forradalmi vörös zászló; s ott, hol konfrontálják, győzedelmeskedjenek a Vörös Zászlóaljak bátor fiai! |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 24, 2015 17:07:50 GMT
Héphaisztion elvtárs beszéde és Kropotkin elvtárs levele Egy nappal a Vörös Zászlóaljak arsanai felvonulása után az Egyenlősítők Forradalmi Szövetsége Sironban tartott gyűlést. Sokan jöttek el, s bár sokakat távol tartott a félelem, a Zászlóaljak vörös-ingesei a biztonság, az együvé tartozás, s az erő érzületével töltötték el azokat, akik mégis megjelentek. Mikor Héphaisztion elvtárs a pódiumra lépett, nagy éljenzés fogadta. „Elvtársak, munkások, dolgozó fiai a népnek! Hazánk, Cironia éppen csak, hogy felszabadult a török félhold, az oszmán tekintélyuralom rabigája alól, máris vannak, kik földünket klerikális és monarchista Golgotává változtatnák, felfeszítve a keresztre a dolgozó embereket és az ellenálló cironita intelligenciát. Mert tudják, hogy veszélyes az a kéz, mely szükség esetén nem csak a sarlóval és a kalapáccsal bánik jól, hanem a puskával és a kiegyenesített kaszával is, és tudják, hogy ezen harci szerszámok azonban kiesnek még a legjobb kezekből is, ha szögeket vernek beléjük. Épp, hogy visszatértem Európából, de már látom, hogy nem pihenhetek. Nem pihenhetek, mert látom, hogy a keményen dolgozó, mások érdekeiért megfeszülő parasztság és munkásság sem teszi ezt, tehát nekem sem szabad. Fel kell venni a harcot az idegen és a nemzeti burzsoázia, a kizsákmányolás, a jogfosztottság ellen. Nézzünk csak végig a történelmen, elvtársak: szabadságharcainkat, felkeléseinket mindig a maradi konzervatív körök lehetetlenítették el. Így volt ez 1822-ben, így 1848-ban, mikor a Nemzeti Konventet kiszorították a hatalomból a polgáriakkal együttműködve, és így van ez ma is. Nem tűrhetünk, nem hagyhatjuk! Itt van énnálam egy rendkívüli férfinek a levele, kit Európában ismertem meg. Egy orosz elvtársunkról van szó, ki orosz létére sokkal inkább testvérünk és barátunk, mint bármelyik olyan cironiai úr, ki ellenünk szervezkedik. Ne feledjétek: a jóllakott sosem barátja az éhesnek! Kropotkin levele, amit a cironita dolgozókhoz és a cironiai szociál-forradalmárokhoz írt, így szól: „Barátaim, harcostársak!
Mint most annyian Európában, én is értesültem arról az örömhírről, hogy az ősi cironita nemzet, melynek civilizációja egyidős a hellénekével és a rómaiakéval, végre elnyerte függetlenségét. Nagy szó ez, és örömteli pillanat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez csak az első lépés azon a hosszú úton, amit Cironiának meg kell tennie, ha az igazság és az egyenlőség hazája akar lenni. Most lehetősége van a népet etető parasztságnak, a nép országát építő munkásoknak, és a nép tanítóinak, az értelmiségnek arra, hogy olyan országot hozzanak itt létre, mely nem az elnyomó államhatalomra, nem a múlt káros államelképzeléseire épül, és jelszava az egyház és király helyett közösség és kenyér, nép és jog.
Ebben a küzdelemben a forradalom vezérlő csillaga lehet az Egyenlősítők Általános Forradalmi Szövetsége, mely csoportosulás alapítóihoz személyes ismeretség, elvbarátság fűz. Cironia munkásai és forradalmárai:
Rajtatok Európa és a civilizált világ szeme. Itt a lehetőségetek, hogy kezetekbe vegyétek a sorsotokat.
Reményekkel és tisztelettel üdvözöl titeket harcostársatok és elvbarátotok:
Pjotr Alekszejevics Kropotkin”Én már csak azt mondom, cselekedjünk hát így! Rajtunk a sor, hogy kezünkbe vegyük saját életünk irányítását. Nem borulunk le semmilyen trón és semmilyen korona előtt, legyen az török vagy cironita. Fölöttünk nem áll sem Isten, sem felség. Éljen a forradalom! Éljen a munkás-paraszt néphatalom!” |
|
|
|
Post by Alexandros Mircon on Sept 24, 2015 19:13:55 GMT
 Aetios Ikaros, ismertebb mozgalmi álnevén "Yunta" 1843-ban született Salman városában. Édesapja Nicolae Ikaros alsó középosztálybeli gyári munkás volt, aki a város egyik legnagyobb konzervgyárában kereste családja számára a napi betevőt. Bár Nicolae nem rendelkezett magas iskolai képzéssel és a hosszú 12 órás műszak ideje nagyrészét elrabolta, mégis tudott időt fordítani arra, hogy egyetlen fiát Aetiost ráébressze, hogy a mai világban, bár a feudalizmus haldoklik, a gazdagok továbbra is jobbágyként kizsákmányolják az egyszerű embereket. Aetiosban nem talált süket fülekre, a fiú nemcsak megértette apja üzenetét, de miután elvégezte iskoláit (alsó -és középiskola) 1861-ben csatlakozott egy baloldali értelmiségiekből álló kis anarchista csoporthoz, a Forradalmi Szabad Sasokhoz. Mindössze három évet töltött a csoport köreiben, de ez a három év sorsdöntő volt életében. 1864-ben egy sikertelen merénylet után (mely magas rangú török tisztségviselők ellen irányult) el kellett hagynia Cironiát.
A Forradalmi Szabad Sasok jelképe.
Spanyolországba emigrált, egy kis katalán faluban bujdosott. Azonban itt is tovább terjesztette forradalmi nézeteit. 1877-ben egy munkáslázadás élére állt. Ekkor egyik beszédében a spanyol burzsoáziát jelképező igát egy balta segítségével fél kézzel verte szét (innen ered a mozgalmi álneve, "yunta", ami spanyolul igát jelent). Miután egy gyárat elfoglaltak s a gyár vezetőit felkoncolták a munkáslázadást vérbe fojtották a spanyol hadsereg csapatai. Aetios ismét menekülni kényszerült, azonban Cironia felszabadulása után már visszatérhetett szülőföldjére. Visszatérte után felvette a kapcsolatot Mariu Aiolosszal közismertebb nevén Hephaisztiónnal, s felvételt nyert az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségébe. Yunta jelenleg a Vörös Zászlóaljak Szabad Szövetsége nevű szervezet legfőbb irányítója. Aetios Ikaros "Yunta", a Vörös Zászlóaljak vezetője |
|
|
|
Post by Alexandros Mircon on Sept 25, 2015 17:46:05 GMT
Munkásfelszabadítás Kantinoszban
Yunta elvtárs vezetésével a Vörös Zászlóaljak Északi Szabad Köteléke 500 emberével bevonult Limin phüle egyik városába, Kantinoszba, mely a Vathya tó partján fekszik Voreios phülé határához közel. A Sas (ahogyan Yuntát harcostársai emlegetik különleges sast formáló kitűzője miatt.) acélból vezette bajtársait a nacionalista Honvédő Cironita Liga által ellenőrzött városba, hogy ellenállásra és harcra buzdítsa a város munkásságát az elnyomó és kizsákmányoló burzsoázia ellen. A bevonulás akadálymentesen történt. Yunta a harcosaival Kantinosz legnagyobb gyárába vonult, ahol a rabszolgaként dolgoztatott munkásokat maga mellé állítva elfoglalták a létesítményt, a gyár vezetőit elfogták, bántódásuk azonban nem esett, csupán tárgyalásokat folytattak velük, melynek céljai a munkaidő csökkentése, a bérek megemelése, valamint az, hogy a gyár vezetői pozícióit szüntessék meg, a termelés irányítását adják át a munkásoknak, akik maguk rendelkezhetnek arról, hogy azt miként kívánják azt folytatni.
A Vörös Zászlóalj Északi Szabad Kötelékéhez csatlakoztak a gyár munkásai, létrehozva a Limini Szabad Köteléket, élére pedig közös megegyezés alapján Maximos Agatikosz, 52 éves gyári munkás állt. Az így 1000 főre emelkedett forradalmi erők tovább folytatták útjukat, újabb két gyárat felszabadítva. Mindössze egy nap alatt Kantinoszba 1400 fős, munkásokból álló szabad csapat jött létre. Újdonsült harcostársaival Yunta elvtárs a belvárosba vonult, ahol a megzavarodott Honvédő Cironita Liga néhány fős csapatai nem tanúsítottak ellenállást, inkább a város még fel nem szabadított negyedeibe vonultak át. A város főterén összegyűlt a kantinoszi munkásság ünnepelve a forradalmat, melyet egyetlen puskadördülés nélkül hozott el nekik a Sas és bajtársai. Yunta elvtárs beszédével zárta e történelmi napot:Elvtársak! Szabad munkások!
Lehullott karotokról a lánc, mely eddig rabszolgaként tartott titeket a burzsoázia és a kizsákmányolás kezében! Szabadok vagytok! Azonban ébernek kell maradnotok! Fegyvert kell ragadnotok, hogy megvédjétek magatokat attól a "honvédő" hordától, mely magát Honvédő Cironita Ligának hívja. Ezek a megtévelyedett emberekből álló tömegnek csupán egy dolga van, az, hogy a munkásokat elnyomó uraikat kiszolgálják! Küzdenünk kell! A forradalom elkezdődött! Ez a forradalom azonban az igazság forradalma, békével kell felszabadítanunk proletár bajtársainkat az elnyomás alól, azonban ha kell fegyvert szegezünk azokra, akik a dicső forradalom útjába állnak, s a szabad embereket erőszakkal próbálják letaszítani ismét fogságba! Azt mondom ne álljunk meg! Minden egyes perc, amelyet tétlenséggel töltünk az ellennek kedvez! Előre a szabadságért! A beszéd végét hatalmas tapsvihar fogadta. A Zászlóaljak legközelebbi terve Limin phüle északi területeinek a felszabadítása.
 Maximos Agatikosz, a Limini Szabad Kötelék vezére
|
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 26, 2015 19:00:56 GMT
Héphaisztion kiáltványa és nyílt levele. A Liminben történtekre helyesen veti szemét a polgári burzsoázia és hazánk dekadens, forradalom-akasztó arisztokráciája. Figyelmeztetés ez: az ország munkássága felkelt és harcol, ha harcolnia kell. Elfoglaltunk egy gyárat, s amennyiben a pénz hatalma és nyomása nem enged, negligál minket, elfoglalunk még többet! A vészharangokat húzzák a régi világ hívei. Nem ok nélkül! Ugyanakkor alaptalan vádjaikat visszautasítjuk, s tagadjuk: a gyárfoglalás a munkásság akaratából valósult meg, s nem látott oly erőszakot, melyet láthatott volna - s amelyet a nép látott hazai vagy idegen urai által évszázadokon át. Minden elfoglalt gyár, minden felszabadított munkahely egy requiem; elégtétel minden munkáséletért, melyet a tőkések, s a maradiak kegyetlen világa elragadott. Azért figyeljen hát és ügyeljen az elit: a munkás most még csak jogos jussát, a munkát szabadította fel, de idővel felszabadítja majd az országot és a világot is, amennyiben reformmal nem, hát forradalommal. A Vörös Zászlóaljak Szabad Szövetsége, s ez személyes ígéretem, minden emberélet elleni erőszaktól tartózkodni fog, különös tekintettel az Ideiglenes Államtanács idejére. Nem fog tartózkodni ugyanakkor a munkások és az agrár-proletariátus érdekeinek s puszta létének védelmétől, amennyiben ez szükséges. Minket, mert a föld ereje vagyunk, nem lehet sem megszüntetni, sem betiltani, sem elsöpörni és megtörni. Mert a mi mozgalmunk nem csak párt, a mi mozgalmunk valósága nem a bürokratikus szervezet, hanem az emberek akarata, a mi mozgalmunk valója a Láthatatlan Szövetség, az elv- és harcostársak közötti eszmei kötelék, mely minden sortüzet és megtorlást kibír. Az Ideiglenes Államtanácson mi is képviseltetni fogjuk az elnyomott rabszolga-nép ügyét. A világ mozgásban van, s változni fog - a felsőbb osztályok által, velük, ha engedik, de nélkülük, sőt, ellenük, ha kell! Ne feledjék: "Változik a világ, gyengül, ami erős;
S erőssé lesz, ami gyenge volt azelőtt."Jogot a Népnek, Héphaisztion. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 26, 2015 19:24:16 GMT
Héphaisztion a vidéken. Héphaisztion elvtárs e vészterhes időkben végiglátogatta az Arsana-környéki falvakat és azok agrár-proletariátusát. Vele tartott az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének több tagja is, s együtt hallgatták meg a nép baját, melyet mindenki szabadon elmondhatott, ki találkozott a vidéket járó revolucionerekkel. Persze a valósághoz hozzátartozik, hogy voltak nagy számmal, kik reactiós nézetekkel rezonáltak, voltak, kiknek szíve a konzervatívokhoz húzott, ám Héphaisztion elvtárs sokkalta többször találkozott reménytele dühvel és reményteljes várakozással, erős bizodalommal és bizakodó kíváncsisággal. Ő először is, azokkal is közölte, kik nem értettek egyet vele, s ferde szemmel néztek rá, hogy nem tekinti ő ezért ellenségnek őket: "A nép fiai vagytok, nehéz munkátok tartja vállán a világot - s legyen bármi is véleményetek, ezért becsüllek benneteket. Ha érdekel azonban, mily módon szabadíthatnátok munkátokat, gyermekeiteket, s magatokat az iga alól: én elmondhatom, ha meghallgattok."Ő és a többi mozgalmár azonban nem csak beszélgetett a szegényparasztság fiaival és lányaival, hanem ajándékozott is szolidáritása jeléül. Ruhát és könyvet adtak az egyenlősítők: ingeket adtak át és felolvasták röpirataikat, vászonnadrágokat adtak és kiszögezték tíz pontjukat, kabátot adtak és Marx Kommunista Kiáltványát. Héphaisztion minden egyes alkalommal elmondta továbbá, hogy bármit is állítson a reactiós nézetek holdudvara, most láthatta a nép, és látni fogja majd még a jövőben, hogy az egyenlősítők értük dolgoznak. Végül pedig minden helyről ismert és jelszavává vált felkiáltással távozott s köszönt el: Jogot a Népnek! |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 26, 2015 19:36:07 GMT
Az EFSZ Főbizottmányának írása - A cironiai törökökhöz. Török munkások, parasztok, kemény testi munkából élő férfiak és nők! Sokan vannak ma hazánkban, kik uraitok bűnei miatt elítélnek benneteket is. Mi, az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének tagjai ezzel szemben titeket is felkarolunk, mert nem a törököt, nem a mohamedánt, hanem a munkást, a szenvedő és elnyomott Embert látjuk meg bennetek, s mint ilyenek, testvéreink vagytok, sokkal inkább, mint bármely elnyomó, legyen az török, vagy cironita úr. Veletek együtt kívánjuk megmutatni, hogy sem védelmező, sem úr nem áll többé felettünk, hogy magunk leszünk a magunk sorsának kovácsai ezentúl, s nem hagyjuk, hogy nagy és fényes diadalunkat bárki letörhesse. Reformmal, vagy forradalommal, de győzelemre fogunk jutni. Csak láncikat veszíthetjük, s ti is csak láncaitokat veszíthetitek, ha velünk tartotok egy jobb, nemzetközi jövő felé, hol nem számít, hogy ti törökök vagytok, mert a cironita munkás mint elvtársat és mint embertársat ölel majd keblére benneteket. Azért is figyeljetek, mert mi az Ideiglenes Államtanácsban értetek is szót emelünk majd, nem csak a cironita munkásért. Mindenki, ki görnyed, mindenki, kit megnyomorít a pénzes, s a maradi, matiné-nemzeti arisztokrácia, az testvérünk, sorstársunk. Török munkások, török rabjai e világnak: tartsatok velünk; szabadságot nyertek a zsarnokságtól, s védelmet a nemzeti gőgtől! Jogot a Népnek, Egyenlősítők Forradalmi Szövetsége - Főbizottmány. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 26, 2015 20:18:48 GMT
A föld megmozdul! ... S beleremeg még az ég is! De a romokból új világ kel fel, és annak győzelmes népe emelkedik ki. Mi is most az első teendő, most, hogy a nép megmozdulására egyszerre és hasonlóképp reagált a reactio, s az úgynevezett centrum? Az első lépés az Ideiglenes Államtanács. Ott kell először megállnunk a helyünket, hogy a későbbiekben még szélesebb körben tudjunk harcolni még magasabb és szentebb célokért, s mindezt több, jobb eszközzel és joggal felszerelkezve tegyük. Célunk annak kell lennie, hogy eréllyel, markánsan képviseljük a dolgozók, a munkás-paraszt réteg, s a revolucioner intelligencia törekvéseit. Ennek érdekében - mint azt Héphaisztion elvtárs már kifejtette - hajlandók vagyunk szövetségre lépni bárkivel, ki ugyanazt akarja, mint mi: egyenlőbb társadalmat, az ész és a jog pajzsára emelt népet, a munka megbecsülését, s mindenek előtt: szabad, népi köztársaságot! Mert ez az alapja mindennek, ez az első cél a sok között: a köztársaság létrehozása. Míg a romba dőlt monarchia nem, addig a republica alkalmas lehet arra, hogy egy leendő munkásköztársaság, s ezáltal az eljövendő szociálizmus alapja és elsődleges bástyája legyen. A köztársaságban szabad az erők harca, nem lekötött, s ezért, mint ideiglenes állapot, szükség van rá a jövő világának felépítésében. Ezt kell most szívünkbe s eszünkbe vésnünk: köztársaságot és olyan alkotmányt, mely a nép barátja, a nép fegyvere az idegen és hazai úrral szemben! A törvény legyen a nép szolgálója, s a décadent erkölcsi fertő, az arisztokrata morális dissolutio kemény bírája, amennyiben ez a nép ellen való támadásba fordul. Előre hát ezekért a célokért - rajtuk keresztül előre a szociálizmusért! |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 26, 2015 20:40:51 GMT
Vörös zászló Arsanában Amíg Héphaisztion elvtárs a vidéket járta nagy buzgalommal, s Yunta elvtárs Liminben tartózkodott a gyárfelszabadítás okán, az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének tagjai, s leginkább a Főbizottmány munkájában résztvevő elvtársak sem pihentek. Bár a városban a mozgalom területi kiterjesztése okán ezúttal kevesen tartózkodtak, sikerrel szerveztek meg egy munkásgyűlést, melyen főként könnyűipari munkások vettek részt, nem túl nagy számban, ám elegen ahhoz, hogy az utca emberének figyelmét felkeltsék, s hatalmas lelkesedésükkel szimpátiát vagy ijedtséget váltsanak ki belőlük - mindez természetesen attól függ, hogy az illető a reactio, vagy a népi elvek képviselője. A gyűlésen a phülé legnagyobb városának ismert polgára, az EFSZ helyi tanácsának vezetője, a Főbizottmány tagja, Ireio Walther Manilosz szólt a tömeghez, s kifejtette a mozgalom céljait az ehhez hasonlatos gyűlésekkel: "Az egyenlősítők célja, hogy munkásságába bevonja azokat is, kiket képviselni óhajt... a tömegeket, a munkásokat... a szegénységet. Ezért fontos az, hogy mindig a földön járjunk s a földre nézzünk, ne ábrándosan az egekbe, és oda se szalonok ablakain keresztül. Mert könnyen elfeledi a nép szenvedéseit, ki kiemeltetik a sorai közül... a mi mozgalmunk az utcaköveken született s a nyomor nevelte, tűz és elnyomás edzette meg; így volt, így is kell hát maradnia... legyenek, szak- és elvtársak, a mi irányítóink... s mi leszünk a maguk hangja." A gyűlés ezután az arsanai városházához vonult, ahol épp a városi tanács ülésezett. Az egyik oszlopon - s ez mindenkit meglepetésként ért - felmászott egy ifjú agitátora az egyenlősítőknek, s a mozgalom vörös mezőben, elszakított láncot ábrázoló zászlaját tűzte ki az épület homlokzatára. Ezt hatalmas ováció követte; s a város tanácsos urai csak ekkor dugták ki fejüket az ablakokon, megnézni: vajon miféle nesz lehet ez? Nem nesz az, tanácsos urak; hanem az ébredés harsona-hangja. Így köszönti Arsana munkássága az eljövendő hajnalt. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 27, 2015 9:50:40 GMT
Az Ideiglenes Államtanácsról. Mint azt a mozgalom már korábban kifejtette röpirataiban és közleményeiben, üdvözli az Ideiglenes Államtanács megalakításának szándékát, annak idejére a munkás-önvédelemre és érdekvédelemre terjeszti csak ki a Vörös Zászlóaljak Szabad Szövetségének tevékenységi körét, agresszív lépéseket nem tesz, illetve kész arra, hogy képviselőjét az Államtanácsba delegálja. Ennek értelmében az Egyenlősítők Forradalmi Szövetsége kongresszust és ezzel együtt munkásgyűlést rendezett - hasonlót, mint Arsanában, csak ezúttal a fővárosban - hogy eldöntse, ki legyen a párt követe. A kongresszus a szabad ég alatt, a főtéren zajlott, így demonstratív jelleggel is bírt. Elsőként Héphaisztion elvtárs, az egyenlősítők mozgalmának alapítója és vezetője kért szót. Beszédének részleteit közöljük: "(...) S én, aki most leborulok a munkásság és a szegényparasztság nagysága előtt függetlenné vált hazánk fővárosának kemény utcaköveire... Én azt mondom, szolgáljunk mi, egyenlősítők példaként a burzsoáziának mind a maradi, mint a haladó részének. Válasszunk oly követet, ki nem csak a nép barátja, nem csak ami du peuple, de a nép fia is, és rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, azzal a virtussal, mely a nép szuverenitását, annak erejét és nagy, félelmes büszkeségét symbolumként láttathatja... válasszunk oly embert képviselőnek, ki Atlas erejével s munkabírásával tudja vállán tartani a nagy terheket...
Jelölöm tehát ezáltal követnek Oberion Molosszoszt, kit földmíves anya és apa szült, s ki Siron gyáraiban görnyedt, majd még illegalitásban, 1876-ban csatlakozott köreinkhez, s fáradtságot nem ismerve, elutasítástól, s közönytől el nem rettenve agitált munkahelyen és utcán, s ott vonult a mostani évben is a függetlenségért... legyen ez a jeles férfi küldöttünk az Államtanácsban!"Héphaisztion elvtárs beszédét kitörő öröm fogadta. A mozgalom Főbizottmányának képviselői emelkedtek szóra ezután, akik azonban Héphaisztion elvtársat jelölték erre a posztra. Szavazás következett, melynek során többségében Héphaisztiont választották. Ő megköszönte a bizalmat, kezet fogott ellenfelével, kit ő maga jelölt, majd kérte a Főbizottmányt s az egyenlősítők jelen lévő tagságát, hogy amennyiben követnek nem, válasszák meg az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének élére Molosszoszt... "Kötelességem elszólít tőletek... s helyénvaló lenne, hogy a Főbizottmányban nem csak részt vegyen, de annak élére álljon ez az ember, ki a nép tiszta fia. Indítványozom tehát, s reménykedem, hogy a congressus elfogadja: legyen Oberion Molosszosz a Szövetség Főbizottmányának első biztosa, ki első az egyenlők között, nem főnök, de vezető, nem despota, de felügyelője a főként forradalmi intelligenciából álló Főbizottmány munkájának."A beszédet általános ováció követte, s közfelkiáltással megválasztották a sironi munkást a Főbizottmány élére. |
|
|
|
Post by Alexandros Mircon on Sept 27, 2015 17:15:09 GMT
Én, Yunta, a dolgozó nép nevében követelem, hogy...
2. A Honvédő Cironita Liga szerelje le csapatait. A polgárháború elkerülése mindannyiunk célja, azonban ha tovább fenyegeti forradalmunkat a Liga, elkerülhetetlen lesz a fegyveres konfliktus, mely csakis az Ő provokációjuk miatt következne be. Ők voltak azok, akik ellenségükké kiáltottak ki minket, amikor csapatainknak megtiltották, hogy Limin és Thalassa phülébe lépjenek. 3. Az Isten és Haza c. újság hagyjon fel a rémhírek terjesztésével! Az általuk közölt pletyka ("Felkoncolják papjainkat, megerőszakolják asszonyainkat, megölik nemzetünk értelmiségét, a munkás osztály nevében?") teljesen valótlan! Az efféle demagógiával semmit sem érhetnek el, csupán saját elvakultságukat hirdetik, ugyanis mi nem barbárok vagyunk amiknek be akarnak állítani, így megtévesztve a dolgozó népet. Követeljük, hogy kijelentésüket vonják vissza és kérjenek bocsánatot, mert ezzel a megszólalásukkal minden dolgozó embert megsértettek!
4. Minden ciróniai gyár vezetője kezdjen tárgyalásba a munkások által választott képviselőikkel, teljesítsék követeléseiket, adják át a gyár irányítását a munkásoknak! Amennyiben ezt nem teszik meg, a Vörös Zászlóaljak azonnal felszabadító csapatokat küld, hogy segítsenek a dolgozó embereknek átvenni az irányítást!
5. Konstantinus Menanchos, az úgynevezett "koronaherceg" távolodjon el a politikától, hagyjon fel trónutódlási szándékával! Cirónia sikeresen lerázta magáról a monarchia rabláncát, amikor lemondásra kényszerítette I. Aleksandrust, nem hagyjuk, hogy a fia ismét rabbá tegyen minket, nem hagyjuk, hogy egy ember álljon egy egész nép fölött! Cirónia NÉPKÖZTÁRSASÁG lesz!
A dolgozó emberek nevében, a dolgozó emberekért! |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 27, 2015 18:34:57 GMT
Oberion Molosszosz Peronis kikötőjében Oberion Molosszosz, akit Héphaisztion jóvoltából az Egyenlősítők Forradalmi Szövetségének élére, a Főbizottmány első biztosának választottak, néhány elvtársunkkal együtt, miután közös gyűjtéssel pénzt szereztek rá, elutaztak Peronis városába, hogy agitációs tevékenységet folytassanak és terjesszék a forradalmi eszmét. Az egyenlősítők olyan népszerű röpiratai mellett, mint A földhöz jogod van!, a Népérdek, és a Héphaisztion és Yunta az elnyomottakért, a kikötőben részleteket olvastak fel külföldi szocialisták műveiből. A dokkmunkások igenlően reagáltak, körükben nem ütközött az egyenlősítők tevékenysége olyan akadályokba, mint kezdetben vidéken, a proletariátus ezen rétege rendkívül fogékonynak bizonyul a jövőt hordozó eszmékre. Molosszoszt vállukra vették és úgy vitték a belvárosig, ahol a dokkmunkások, a matrózok, és az egyenlősítők részvételével egy kisebb spontán demonstráció alakult ki, mely nem számai és mérete, hanem sokkal inkább tényleg valódi spontaneitása miatt kirívó esemény. A Peronis főterén lefolyó események jó hangulatban teltek; a matrózok egyike átadott egy fekete zászlót Molosszosznak, ezzel egyértelműen, de avatatlan szem számára titkosan jelezve, hogy az anarchista matrózok frakciójához tartozik. Molosszosz nem tétlenkedett, baráti gesztusként a zászlót magasra emelte. "A mai nappal elvetettük Peronisban a forradalmi eszmék magvát. Mögöttem ez a szobor itt... a zsarnokság jelképe...eljön az idő, elvtársak, mikor ezt a szobrot mosolygó és boldog néptömegek fogják ledönteni, mint a tyrannizmus utolsó jelét hazánkban!" Azóta Molosszosz visszatért, de hírek érkeztek Peronisból: a "Vörös" Antarest, Cironia egyik hírhedt középkori kormányzóját ábrázoló szobrot a peronisi matrózok és dokkmunkások Molosszosz távozásának másnapján ledöntötték. Talapzatára pedig egy táblát erősítettek a következő szöveggel: "Új nap kezdődik." Lakonikus üzenet a maradiság minden advocatorának. |
|
|
|
Post by Amadeus Tellur on Sept 27, 2015 22:05:16 GMT
Előre, Peronis! Míg folynak az Ideiglenes Államtanács ülései, s a konzervatív reakció - egyelőre leginkább szóbéli - csatába elegyedett Yunta elvtárssal, addig Peronisban, mint eddig is, a tettek beszélnek. Oberion Molosszosz látogatása ebben a városban is elindított valamit, bár lehet, hogy csak siettette a már régóta érő folyamatot: hisz ez a város is messze van az olyan reakciós fellegváraktól, mint Potami, Thalassa, vagy Limin... Közben az egyenlősítők tagságának és híveinek militanciáját olyan hírek és mendemondák növelik, miszerint az Államtanácsban konzervatív elképzelések kerülnek túlsúlyba, győz a reakció... Ilyen helyzetben történt a ledöntött Antares szobor városában a következő eset: A matrózok és dokkmunkások összejövetelén résztvevő liberális fiatal értelmiségiek vitába bocsátkoztak velük, azonban rövid idő után volt közöttük, kit a vita közepe tájékán meggyőztek, s onnantól kezdve a matrózokkal volt egyetértésben. Innentől kezdve már csak napok kérdése volt, hogy Pernois radikálisai összegyűljenek a ledöntött szobor talapzatánál, s kihirdessék: megalakult a Peronisi Népi Frakció, mely vezetői meghatározása szerint radikálisabb, mint az Egyenlősítők Forradalmi Szövetsége, vagy akár a Vörös Zászlóaljak Szabad Szövetsége, ezzel a két szervezettel kész együttműködik, s elsődleges célja a Peronisban kifejtett forradalmi agitációs tevékenység, röpiratok, szociálista irodalom, s a Népújság helyi terjesztése. Első röpiratuk e sokatmondó címmel és alcímmel jelent meg: Előre a népuralomért! Éljen az Egyenlősítők, a Vörös Zászlóaljak, s a népi frakcionisták egyesült ereje! |
|
